Január 1. Fekete betűs dátum a dohányosok életében. Mindenki tudja, hogy mi történt: az új esztendő beköszöntével tilos minden zárt helyen a cigarettaszívás. Ez természetesen társadalmilag széles megbotránkozást váltott ki, hiszen sokan elképzelhetetlennek érzik a söröcskéjüket jótékony bagózás nélkül. Sokan azonban elfelejtik ténylegesen végiggondolni minden oldalát a kérdésnek, és azonnal zsigeri választ adnak. Ez igaz dohányosokra és nemdohányosokra is. Egyesek már az emberi jogaikat féltik, mások pedig a tiszta levegőhöz való jogukra hivatkoznak. Mi lehet az igazság? Mi nekünk a legjobb?

Tehát, akkor mit is tehetünk dohányosként, és mit nem? Bizonyos zárt helyeken nem gyújthatunk rá cigarettára. A felsorolás közül a legfájóbb pontok természetesen a szórakozóhelyek, a munkahelyek, különös tekintettel a kórházakra és az iskolákra. Rágyújtani ezeknek a bejáratától számított minimálisan öt méterre lehet. A szabályozás szerint már a munkahelyeken és kricsmiken, diszkókon belül sem lehet elkülöníteni dohányzásra kijelölt helyiségeket. Ez különösen a már említett iskolákban és kórházakban lesz érdekes, mert képzeljük el azt az abszurd helyzetet, amikor majd a láncdohányos töri tanár majd kint szívja a blázt a diákjai között, akik kint hesszelnek az udvaron. Az orvosok, ápolók és egyéb kórházi dolgozók számára, akik egész nap stressznek, hajtásnak vannak kitéve, mert emberéleteket mentenek, betegek igényeit szolgálják ki, ezért őket hatványozottan megviselheti a változás. Tovább nehezíti a cigarettával élők helyzetét, hogy ezentúl kizárólag arra kijelölt helyeken lehet majd dohánytermékhez jutni. Tehát cigi-shopok lesznek felállítva országszerte, ezen kívül felsőbb lobbizás eredményeképpen továbbra is árusíthatók a dohánytermékek a benzinkutakon.

Tehát ez volna a helyzet. Elsőnek azt kell leszögezni, hogy ez a döntés nem pusztán a magyar kormányzat sajátja. Európa-szerte a nagy nyugati országokban bevett, és az országokon átívelő szervezet számára bevezetése egy ponttól tagállamilag kötelező lesz. Az Európai Unió politikájához tartozik a dohányzás elleni harc, így előbb-utóbb minden egyes országban bevezethető lesz a tilalom. Ez nem csak az öreg kontinensre jellemző megközelítés, a tengerentúlon nevelési eszközökkel sikerült elérni, hogy a dohányzás már egyáltalán nem számít trendi dolognak a fiatalok körében, épp ellenkezőleg: megszólják és lenézik azt, aki társaságban rágyújt. De példaként említhető Törökország is, ahol szintén tilos a szórakozóhelyeken és más zárt légterű helyiségekben cigarettafüstöt pöfékelni (ehhez hozzátartozik, hogy a török nép jóval kiterjedtebb és régibb dohányzási kultúrával rendelkezik, mint a Nyugat-európai országok zöme).Tehát ez nem újdonság, egy bizonyos ponton Magyarországon is be kellett vezetni a szigorúbb szabályozást.

Foglalkozzunk a reakciókkal. Rengetegen vannak, akik az egész szabályozást elfelejtenék, és hagynának mindent úgy, ahogy van. Néhány dohányost megkérdeztem, hogy mi a véleménye a szabályozásról, és szinte kivétel nélkül a következő választ kaptam: az alkoholfogyasztáshoz hozzátartozik a bagózás, és ha a nemdohányosok részesei akarnak lenni ennek a "kultúrkörnek", akkor igenis szokják meg a füstös környezetet, mert a cigiseknek JOGUKBAN áll szívniuk a szívnivalójukat ott és ahol akarják. Ezt először tisztázni kell. Ha már a dohányzók a jogaikra hivatkoznak, akkor fel kellene hívni a figyelmüket arra, hogy mindenkinek a joga mindösszesen addig terjed, amíg mások jogait meg nem sértik. Tehát, bár az embereknek ténylegesen jogukban áll úgy károsítani önmagukat, ahogyan csak szeretnék, egészen addig, amíg másokat nem károsítanak vele. A dohányzásnak számos kellemetlen hatása van azokra, akik egy légtérben vannak a bagósokkal. Ebből következőleg nem hozható fel a jog érvként a cigaretta mellett, mivel a nemdohányzók jogai ebben az esetben erősebbnek bizonyulnak (ti. a harmadik generációs emberi jogok közé tartozik a legmagasabb testi egészséghez való jog).

Sokan azt hozzák fel, hogy miért nem működhet a szeparáció, akár a szórakozóhelyeken belül, akár oly módon, hogy létesítsenek dohányos és nemdohányos kocsmákat, így a mulatozni vágyók választhatnak, hogy el kívánják-e viselni a cigarettafüstöt. Ez a szabályozás nem vezet eredményre. A társaságok általában dohányosokból és nemdohányosokból állnak, nem fognak kettészakadni, ha szórakozni akarnak menni. Az emberek együtt akarnak mulatni, és általában a dohányosok azok, akik kevésbé képesek ilyenkor a kompromisszumokra, hiszen ők a szenvedélybetegek, ergo a társaság nemdohányos fele is őket fogja követni. Természetszerűleg a cigarettázást engedélyező szórakozóhelyek lesznek a népszerűbbek, így egy ilyen irányú szabályozásnak semmi értelme sem lenne.

Én úgy gondolom, hogy a szabályozás iránya megfelelő, persze lehetne finomítani. A dohányosok védelmében fellépők egyvalamit elfelejtenek. Az Európai Uniónak és az általa létrejövő szabályozásnak nem az a célja, hogy a dohányosok és nemdohányosok békésen megférjenek egymás mellett, hanem a cigarettázás teljes kitiltása a civilizált világból. Ez viszont kizárólag toleranciamentesen működhet.