Az utóbbi időkben lezajlott események a profi ökölvívásban fejünk falba verésére, kedvenceink posztereinek wc-n történő lehúzására és egyes fórumokra való dühödt kommentelgetésre adhatnak okot. Ami ebben a sportágban 2011-ben zajlott az önmagában hozott szégyent a sportvilág egészére. És ennek mi az oka? Természetesen a pénz, pénz, pénz, pénz...
Miről is beszélek? Természetesen azokról az égbekiáltóan különös vagy éppenséggel nevetséges eredményekre, amik a bokszvilágban idén napvilágot láttak. Jómagam éppen azért kedveltem meg ezt a sportágat, mert a legbarbárabb, legcivilizálatlanabb, réges-régen magunk mögött hagyott viselkedési formát, az egymás fejének péppé verését szabályokkal volt képes egy nemes és fair küzdelemmé átalakítani. Ezen regulák ellenére maradt azért mindvégig egyértelmű a bokszban, hogy ki is az adott mérkőzés győztese. Mára ez is eltűnt.
Akárhogy is nézzük ez a sportág is maradéktalanul áldozatává esett a pénzemberek érdekei mentén történő stratégiai manővereknek. Elég csak kinyitni a szemünket. A recept egyszerű: keress egy tehetséges bunyóst, építsd föl hozzá illő ellenfelekkel, nyeress vele egy világbajnoki címet, és tereld őt a " nagy meccs" felé. Mi a "nagy meccs"? Az az összecsapás, ami 12 menet alatt több millió dollárt hoz a konyhára. Ez a célja minden managernek, minden promóternek, minden reklámozó cégnek.
De hát így volt ez mindig is, nem? A válasz: igen. Azonban voltak különbségek. Régen egy bajnoka volt minden súlycsoportnak, mégpedig az, aki WBA (World Boxing Association) regnáló bajnokát legyőzte. Mára van nekünk WBA-nk, WBC-nk, WBO-nk, IBF-ünk...igazából akármilyen betűkombinációhoz az ABC-ből, amit ki tudunk gondolni, társíthatunk egy boksz világszervezetet. Persze vannak prioritások, de az a szó, hogy világbajnok, már teljesen elértéktelenedett a sportágban.
Tehát marad a "nagy meccs". Miért baj az, hogy a bunyós mögött álló emberek a legtöbbet akarják kaszálni a találkozókkal? Hiszen ez a munkájuk. A kérdés természetesen jogosan vethető fel. Ez önmagában nem baj. Az már baj, hogy a pénzügyi érdekek nyomása miatt már egyértelmű meccseket is úgy hoznak ki a bírók, ahogy ezen befektetők aktuális érdeke diktálja. Vegyük például az idén nagy botrányt kiváltott Manny Pacquiao vs. Juhan Manuel Márquez találkozót. A bokszrajongók, profi sportemberek, kommentátorok nagy része a mexikói Márquezt látta jobbnak az összecsapáson, a bírók mégis a Ring Magazine toplistáját vezető Pacquiaot hozták ki győztesnek. A dolog pikantériája, hogy a pontozólapok tanúsága szerint éppen azokat a meneteket kapta meg a filippínó búnyós, amelyeket még a saját rajongói is Márqueznek adtak volna. Miről szólt ez az egész? Miért éri meg a WBO szervezetnek (amelynek világbajnoki öve volt a tét) és a világ legjobb bokszolójának tartott Pacquiaonak bevállalni egy ennyire egybehangzóan negatív sajtóvisszhangot? Miért érte meg nekik, hogy rengeteg rajongó elfordult a filippínó bokszolótól?
Nos, azért érte meg, mert van az egyesült államokban egy Floyd Mayweather nevet viselő ökölvívó, akit Manny legnagyobb riválisának tartanak, és a két sportoló évek óta nyilatkozatokban kerülgeti egymást, kihívva-visszakozva az egyes meccsektől. Ez jelen esetben a "nagy meccs". Minden szakértő egybehangzóan állítja, hogy a boksztörténelem legnagyobb összegű találkozója lenne a két legjobbnak tartott bunyós közötti mérkőzés. A Márquez elleni mérkőzés előtt már sok pletyka szólt arról, hogy úgy néz ki a két titán közötti összecsapást végül is 2012-re sikerül tető alá hozni.
Mi van azonban, ha a novemberi Márquez elleni meccsen a látottaknak megfelelő eredmény születik, azaz a mexikói bunyós győzelme? Nos, akkor Pacquiao nemcsak, hogy veszít az értékéből, de még az esetleges Mayweather elleni találkozó is meghiúsulhat. Tehát kinek állhatott érdekében, hogy Pacquiaot tűzön vízen át megmentsék a vereségtől? A WBO-nak, akinek a bajoka a filippínó, biztosan. Pacquiao stábjának, magának Pacquiao-nak biztosan. A televíziós társaságoknak biztosan (ez jelenti az igazi jövedelmet a profi bokszban), hiszen egy vert bajnok kevesebb nézőt vonz. Tehát jószerivel mindenkinek érdekében állt kivéve szerencsétlen Juhan Manuel Márquezt. Nem elég, hogy a bokszvilág Oscar De a Hoya-tól egészen André Wardig egy emberként állt ki a mexikói győzelme mellett, Juhan, neked hullanod kellett, mert a nagyfejűek odafent az emeleten így gondolták.
Ugyanezen levezetéseket meg lehet tenni a Lamont Peterson-Amir Khan meccs esetében is, amikor egy látszólag egyértelmű győzelmet vettek el az angol Khantól. Miért? Itt is van érdek, de még mekkora. Az USA-nak évek óta megszűnt a '90-es években még erőteljesnek tűnő hegemóniája a sportágban. Peterson személyében kellett nekik egy bajnok, ezért kötelező volt elvenni a címet az angoltól.
Sajnálatos módon így épül fel 2011-ben a professzionális ökölvívás, és ez ellen nem lehet tenni semmit. Legalábbis addig, amíg a közönség azt nem mondja, hogy elég, és egy emberként demonstrál a pénzemberek ellen. Hiszen itt őket nézik leginkább hülyének. Ez azonban vágyálom. A tömeg megvezethető, és ez különösen igaz az amerikai emberekre. Fájdalom.
